The Story of Sarah Powell
-
Ott feküdt karjaimban, testéből több helyen megállíthatatlanul ömlött a vér. Márcsak percei voltak hátra, míg elvérzik, és karjaimban éri el a halál. Sós könnyek marták arcom; és mart a bűntudat is, amiért nem tudok segíteni rajta. Aztán már nem éreztem pulzusát. Nevén szólítgattam, és zokogtam.
- Sarah.. Sarah, kelj fel, semmi baj!
- Mi..? - kinyitottam a szemem. Arcomon könnycseppek gördültek le, amik látásom is homályosították. Hát megint csak álom volt...
- Megint rosszat álmodhattál. Arra ébredtem, hogy hangosan zokogsz. - hallottam meg újra bátyám, Benji hangját.
Mostanában egyre többször kínoz ez a visszatérő rémálom. Mindig ugyanaz a srác hal meg a karjaimban, akiről fogalmam sincs kicsoda; de úgy érzem nagyon fontos számomra.
Az idő múlásával szinte már naponta keltem zokogva ebből az álomból. Aztán egy szép napsütéses hétfőn minden megváltozott.
Mint minden hétfőn, ma is egyszerre végeztünk Benjivel, így bevártuk egymást és együtt mentünk haza.
Ő már kint várt a suli előtt, de nem volt egyedül. Egy srác volt vele, akiről már mesélt. Talán egy hete járhat ide, de osztálytársak lévén hihetetlenül hamar összehaverkodtak a bátyjámmal.
- Sziasztok. - értem el végre hozzájuk.
- Szia. - köszöntek kórusban, majd csak Benji folytatta. - Sarah, ő itt az új osztálytársam.
Láttam rajta, hogy kezet akar nyújtani, de mivel az illetlenség lenne, ezért gyorsan megelőztem.
- Szia. Sarah vagyok, Benjamin húga.
- Daniel. - csupán ennyit mondott, és röviden kezet ráztunk, majd hirtelen fordított egyet kézfejemen, és ajkaihoz emelte. - Örülök, hogy megismerhetlek. - rögtönzött kézcsókot kaptam tőle, amitől végigfutott a hideg a gerincem mentén. Ekkor néztem csak meg mégjobban az arcát, amitől még egyszer kirázott a hideg. Ő volt az.
Elbúcsúztunk tőle, majd kettéváltak útjaink.
- Ben, ő az. - szóltam, miután lefordultunk az utcasarkon.
- Mire gondolsz? Nem értem.
- Ő az a srác. Az álmomból.
- Jaj, húgicám, felejtsd már el. Az csak egy álom.
- De.. - kezdtem, de szavamba vágott.
- Csak egy álom, semmi köze a valósághoz.
- Csak egy álom... - suttogtam magam elé, és próbáltam beletörődni. Nagyjából sikerülhetett, ugyanis az álom is egyre ritkábban jelentkezett.
Gyorsan teltek a hetek, amikből hónapok lettek. Daniel igen jól szerepelt a szüleink előtt, akik örültek, hogy bátyjám szert tett végre egy normális barátra.
A jó idő beköszöntével Dani egyre több időt töltött nálunk - főleg a medencénkben. Az a látvány, úristen... Hiába volt az idióta bátyjám legjobb haverja, én az idióta kishúg fülig belezúgtam.
Aztán egy koranyári fülledt péntek estén a szüleink elutaztak az egész hétvégére. Csak a miénk volt a ház. Nem kell mondanom, Dani 5 percen belül már a bátyjámmal szervezkedett a nappaliban.
- Mi jót csináltok fiúk? - ugrottam le a lépcsőről. Épp több üveg piát pakoltak ki Dani táskájából.
- Party hard leisszuk magunk itthon, ha már miénk a lakás.
- Csatlakozhatok?
- Felejtsd el húgica, ehhez még pici vagy. - borzolta össze a hajam hőn szeretett bátyókám.
- Hadd maradjon. - vágott közbe sexy haverja. - Majd rájön, hogy nem bírja és itthagy minket.
További meggyőző érveket követően Benjamin beleegyezett, így lent maradtam.
Mikor Benji kiszaladt a konyhába rágcsáért, én gyorsan Dani mellé huppantam a kanapéra, és apró puszit nyomtam arcára. - Köszi, hogy rábeszélted.
- Ni.. nincs mit. - válaszolta, míg arcát halovány pír öntötte el.
Hárman igen hamar tüntettük el a sok üveg alkoholt. Másfél óra alatt megittunk egy üveg vodkát, egy üveg whiskyt, és fejenként két doboz sört. Benji alig evett, így hamar kidőlt. Mi Daniellel ettünk rendesen, így, habár mi sem voltunk színjózanok, de jobb állapotban voltunk a fotelban elterülő bátyjámnál.
- Van alkoholos filced? - kérdezte a mellettem röhögő Dani.
- Persze, hogy van. - nevettem, majd felszaladtam a szobámba és két alkoholos filccel tértem vissza. Hatalmas röhögőgörcsök közepette kidekoráltuk Benjit, aki csodával határos módon nem ébredt fel.
- Mostmár hagyjuk aludni.
- Rendben. - törölgettem röhögéstől kicsordult könnyeimet.
- Menjünk fel az emeletre.
- Okés. - lódultam fel a lépcsőn, és megszokásból azonnal a szobámba mentem és elterültem az ágyon; ő pedig nyugodtan jött utánam.
- Becsukjam az ajtót?
- Ha gondolod. - mondtam, és felültem az ágyon, hogy ő is elférjen mellettem. Becsukta, majd lehuppant mellém, hátunkat a hideg falnak vetettük. Beszélgetni kezdtünk, teljesen általános dolgokról. Suliról, haverokról.. bármiről.
- Ah, nem értem miért ilyen veled Ben, tök jófej vagy.
- Csak a bátyjám...
- Továbbá nem értem miért néz óvodásnak. Okosabban iszol mint ő, és... Olyan jól nézel ki.. - beharapta alsóajkát, ami valami iszonyatosan sexy volt.
- Ezt még te mondod, aki egyszerűen annyira sexy vagy.. - megeredt a nyelvem, és nem tudtam leállítani. - Amikor a napfény megcsillan nedves felsőtesteden, és a hajadba túrsz.. - ezúttal én haraptam az alsóajkamba. - Basszus, rohadtul belédzúgtam.
- Hát te sem vagy közömbös...
Némán néztünk egymás szemébe. Majd' 16 évem alatt nem éreztem még ilyet. Egyszerűen vágytam arra, hogy hozzámérjen, hogy megcsókoljon, hogy...
Végig sem gondoltam, testem már cselekedett. Közelebb húzódtam hozzá, és ajkaimat övéire tapasztottam. Azonnal visszacsókolt, és az ölébe húzott. Egyik lábam átvetettem a csípőjén, és szemből ölébe ültem. Nyelvét átcsúsztatta elnyílt alkaim között, és táncrahívta enyémet.
Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk. Benyúlt pólóm alá, és úgy simogatta hátam felhevült bőrét, míg én igyekeztem megszabadítani sötét pólójától. Egy pillanatra elváltak ajkaink; ezt kihasználva levettem pólóját, és ő is ezt tette enyémmel. Fekete csipkemelltartóm láttán lágyan megnyalta alsóajkát, majd újra megcsókolt, és melleimet kezdte tapizni, de útban volt számára az anyag, így szinte egy mozdulattal lekapta rólam.
Ott csókolt, ahol csak tudott, míg én nyakát csókolgattam, és a kulcscsontján lévő vékony bőrt szívogattam. A maradék ruha is hamar lekerült rólunk. Agyamat elborította az alkohol és a vágy. Nem voltam tisztában azzal, mi is történik épp.
Pedig nem volt helyes amit tettünk. Én még csak gólya voltam, ő már végzős - ezáltal már nagykorú is, így erősen mondhatnánk, hogy pedofília áldozata lettem akkor.
Nem próbált leállítani, esélyt sem adott arra, hogy meggondoljam magam. Szerencsére mindig lapult farzsebében egy óvszer - hah, férfiak -, aminek most jó hasznát vettük.
A látvány, hogy izzadt teste fölöttem mozog, és a hozzá társuló érzés egyszerűen leírhatatlan volt. Sürgettük a gyönyört, nem törődtünk vérrel, vagy fájdalommal. Egyszerre élveztünk el, ő halkan mormogta a nevem, én viszont teli torokból sikítottam az övét.
Kidobta az óvszert, és úgy ahogy voltunk, magunkra húztuk a takarót és elaludtunk.
Másnap mindhárman iszonyú másnaposak voltunk. Legfőképp bátyám, aki először dőlt ki, és másnap elsőként ébredt. Ám minket nem talált a nappaliban, így keresésünkre indult. Mindent átnézett, míg végül benyitott a szobámba.
A következő látvány fogadta: a padlón szétdobált ruhák mindenütt, az ágyban pedig a takaró alatt összeölelkezve a húga a legjobb haverjával. Nem volt nehéz kitalálnia mi történt tegnap éjjel, miután kidőlt.
- Hát itt meg mi a jó... - kezdett bele 180 decibellel a káromkodásáradatba ami felkeltett minket.
Iszonyatosan fájó fejjel, iszonyatos zavarban próbáltuk felfogni a helyzetet. Bátyjám nem bírt lenyugodni; én gyorsan lehajoltam a bugyimért és a pólómért, magamra kaptam, utána pedig leperdültem az ágyról.
- Öltözz fel. - szóltam az ágyamban fekvő szexistenhez, majd bátyjámhoz fordultam. Kivezettem a szobából, le az emeletről, és próbáltam lenyugtatni. Nem sikerült.
Időközben Dani is felöltözött, és próbált elmenekülni a helyszínről. De Benji nem hagyta annyiban; utánaeredt, ki az udvarra.
Nem értettem ezt a heves reakciót, mert még sosem féltett ennyire. Továbbá éreztem, rossz fog történni. Biztos ami biztos felkaptam a nappaliban maradt mobilom, és kifutottam a két fiú után az udvarra. Dani épp hozzám hasonlóan megnyugtatni próbálta Benjit, de ő sem járt több sikerrel.
És akkor Benben elpattant a cérna, és nekiesett a legjobb barátjának.
Verekedni kezdtek, és adrenalintól kicsattanó bátyjám bizonyult erősebbnek. Oda sem mertem nézni, a könnyek már marták szemeim. Valószínűleg tétlen maradtam volna, ha akkor nem kiált fel.
- Sarah, kérlek segíts! - üvöltötte rekedt hangján, ami visszahozott a valóságba, és bátorságot öntött belém.
Minden erőmet összeszedve próbáltam leállítani Benjamint, aminek az lett a vége, hogy már nem is észlelte mit csinál, és engem is megütött. Iszonyatosan fájt, feljajdultam mikor hátrébb léptem egy fél lépést.
Dani ezt látva új erőre kapott.
- Hogy merted megütni?!
- Hogy merted megrontani?! - ordítottak egymásra, és ezekután mégjobban eldurvultak a dolgok.
Újra összeszedtem magam, és nem törődve a fájdalommal, Bennek ugrottam, akit nagynehezen sikerült lefeszegetni barátjáról. Kezdett magához térni, mikor arrébb löktem, és a szétvert, vérző Danielhez léptem. Pont úgy festett, mint álmomban.
- Basszus! - zokogtam fel, és azonnal letérdeltem hozzá és fejét óvatosan ölembe vettem.
- Te idióta! - kiabáltam Benjire, akinek arcán félelem tükröződött. Kezdett rájönni mit is tett.
- Dani, kérlek ne halj meg... Kérlek, ne hagyj itt... - zokogtam. Könnyeim végiggördültek arcomon, majd államról a homlokára csöppentek.
Felnéztem és a mellettem lévő mobilt bátyjámhoz vágtam, aki elkapta azt.
- Segíts már! Hívd a mentőket, te idióta! Nem halhat meg! Nem!
Remegő kezekkel tárcsazta őket, én továbbra is zokogtam. A fiú a karjaimban pedig haldokolt. Fel akartam ébredni. Azt akartam hinni, hogy ez is csak egy álom. De ez a valóság volt...
Másnap mindhárman iszonyú másnaposak voltunk. Legfőképp bátyám, aki először dőlt ki, és másnap elsőként ébredt. Ám minket nem talált a nappaliban, így keresésünkre indult. Mindent átnézett, míg végül benyitott a szobámba.
A következő látvány fogadta: a padlón szétdobált ruhák mindenütt, az ágyban pedig a takaró alatt összeölelkezve a húga a legjobb haverjával. Nem volt nehéz kitalálnia mi történt tegnap éjjel, miután kidőlt.
- Hát itt meg mi a jó... - kezdett bele 180 decibellel a káromkodásáradatba ami felkeltett minket.
Iszonyatosan fájó fejjel, iszonyatos zavarban próbáltuk felfogni a helyzetet. Bátyjám nem bírt lenyugodni; én gyorsan lehajoltam a bugyimért és a pólómért, magamra kaptam, utána pedig leperdültem az ágyról.
- Öltözz fel. - szóltam az ágyamban fekvő szexistenhez, majd bátyjámhoz fordultam. Kivezettem a szobából, le az emeletről, és próbáltam lenyugtatni. Nem sikerült.
Időközben Dani is felöltözött, és próbált elmenekülni a helyszínről. De Benji nem hagyta annyiban; utánaeredt, ki az udvarra.
Nem értettem ezt a heves reakciót, mert még sosem féltett ennyire. Továbbá éreztem, rossz fog történni. Biztos ami biztos felkaptam a nappaliban maradt mobilom, és kifutottam a két fiú után az udvarra. Dani épp hozzám hasonlóan megnyugtatni próbálta Benjit, de ő sem járt több sikerrel.
És akkor Benben elpattant a cérna, és nekiesett a legjobb barátjának.
Verekedni kezdtek, és adrenalintól kicsattanó bátyjám bizonyult erősebbnek. Oda sem mertem nézni, a könnyek már marták szemeim. Valószínűleg tétlen maradtam volna, ha akkor nem kiált fel.
- Sarah, kérlek segíts! - üvöltötte rekedt hangján, ami visszahozott a valóságba, és bátorságot öntött belém.
Minden erőmet összeszedve próbáltam leállítani Benjamint, aminek az lett a vége, hogy már nem is észlelte mit csinál, és engem is megütött. Iszonyatosan fájt, feljajdultam mikor hátrébb léptem egy fél lépést.
Dani ezt látva új erőre kapott.
- Hogy merted megütni?!
- Hogy merted megrontani?! - ordítottak egymásra, és ezekután mégjobban eldurvultak a dolgok.
Újra összeszedtem magam, és nem törődve a fájdalommal, Bennek ugrottam, akit nagynehezen sikerült lefeszegetni barátjáról. Kezdett magához térni, mikor arrébb löktem, és a szétvert, vérző Danielhez léptem. Pont úgy festett, mint álmomban.
- Basszus! - zokogtam fel, és azonnal letérdeltem hozzá és fejét óvatosan ölembe vettem.
- Te idióta! - kiabáltam Benjire, akinek arcán félelem tükröződött. Kezdett rájönni mit is tett.
- Dani, kérlek ne halj meg... Kérlek, ne hagyj itt... - zokogtam. Könnyeim végiggördültek arcomon, majd államról a homlokára csöppentek.
Felnéztem és a mellettem lévő mobilt bátyjámhoz vágtam, aki elkapta azt.
- Segíts már! Hívd a mentőket, te idióta! Nem halhat meg! Nem!
Remegő kezekkel tárcsazta őket, én továbbra is zokogtam. A fiú a karjaimban pedig haldokolt. Fel akartam ébredni. Azt akartam hinni, hogy ez is csak egy álom. De ez a valóság volt...
