Na akkor. Part II. Lehet, hogy néhány embernek még nem tisztult le a történet, de előbb utóbb biztos le fog. Ez most elég rövidre sikerült, dehát van ilyen. 😀Na de, vágjunk is bele.
-
[…]
1786. Április 29.
Kedves naplóm!
Csodálatos nap volt a mai. Ma ünnepeltük a születésnapom, és egyben azt is, hogy Dani pár nap híján 2 éve van velünk. Ez a két év alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz, mintha tényleg testvérek lennénk. Úgy szeretem őt, mintha valóban a bátyám lenne.
Je l'aime, mais il n'est pas mon frère.* Igen, már nagyjából tudok franciául beszélni, de sok szót még nem ismerek. But I'm still studying. Because I want to be fluent in French.*
Mellesleg Dani is elkezdett franciául tanulni, és nagyon ügyes. Öröm hallgatni amikor beszél. Hát még amikor zongorázik! Egyszerűen tökéletes, ajakim mindig mosolyra húzódnak, ha hallom, hogy játszik.
"Zongorázol nekem? Légysziiiii." Kérleltem a minap.
"Persze, hugicám." Leült, és azonnal játszani kezdett, én pedig hatalmas mosollyal hallgattam játékát. Nem tudom pontosan, ki írta ezt a darabot, de amilyen beleéléssel ő előadja, az valami csuda.
"Tetszett?"
"Mint mindig. Annyira ügyes vagy." Megöleltem, és apró puszit nyomtam arcára. Arcán enyhe meglepettséggel ölelt vissza.
Fura érzés támadt mellkasomban, amikor félénken egy apró puszit nyomott a fejem búbjára. Eddigi 9 évemben soha nem éreztem még ilyet. Hirtelen kiszakítottam magam öleléséből, és átsiettem a könyvtár másik felében lévő kedvenc helyemre.
"Baj van? Sári, én sajnálom bármit is tettem.."
"Semmi baj Dani. Semmi baj." Hangom remegett, és nagyon furcsán éreztem magam.
"Biztos vagy benne?" Közelebb jött hozzám, én pedig összehúztam magam a széken.
"Én csak.. olyan furán érzem magam."
"Szóljak édesapánknak?" Kék szemeivel aggódóan nézett rám.
"Nem kell, jól vagyok."
De nem voltam. Egész nap kísért a fura érzés, amikor Dani a közelemben volt. Nem tudom mi bajom lehet, de remélem hamar meggyógyulok.
1786. Április 29.
Kedves naplóm!
Csodálatos nap volt a mai. Ma ünnepeltük a születésnapom, és egyben azt is, hogy Dani pár nap híján 2 éve van velünk. Ez a két év alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz, mintha tényleg testvérek lennénk. Úgy szeretem őt, mintha valóban a bátyám lenne.
Je l'aime, mais il n'est pas mon frère.* Igen, már nagyjából tudok franciául beszélni, de sok szót még nem ismerek. But I'm still studying. Because I want to be fluent in French.*
Mellesleg Dani is elkezdett franciául tanulni, és nagyon ügyes. Öröm hallgatni amikor beszél. Hát még amikor zongorázik! Egyszerűen tökéletes, ajakim mindig mosolyra húzódnak, ha hallom, hogy játszik.
"Zongorázol nekem? Légysziiiii." Kérleltem a minap.
"Persze, hugicám." Leült, és azonnal játszani kezdett, én pedig hatalmas mosollyal hallgattam játékát. Nem tudom pontosan, ki írta ezt a darabot, de amilyen beleéléssel ő előadja, az valami csuda.
"Tetszett?"
"Mint mindig. Annyira ügyes vagy." Megöleltem, és apró puszit nyomtam arcára. Arcán enyhe meglepettséggel ölelt vissza.
Fura érzés támadt mellkasomban, amikor félénken egy apró puszit nyomott a fejem búbjára. Eddigi 9 évemben soha nem éreztem még ilyet. Hirtelen kiszakítottam magam öleléséből, és átsiettem a könyvtár másik felében lévő kedvenc helyemre.
"Baj van? Sári, én sajnálom bármit is tettem.."
"Semmi baj Dani. Semmi baj." Hangom remegett, és nagyon furcsán éreztem magam.
"Biztos vagy benne?" Közelebb jött hozzám, én pedig összehúztam magam a széken.
"Én csak.. olyan furán érzem magam."
"Szóljak édesapánknak?" Kék szemeivel aggódóan nézett rám.
"Nem kell, jól vagyok."
De nem voltam. Egész nap kísért a fura érzés, amikor Dani a közelemben volt. Nem tudom mi bajom lehet, de remélem hamar meggyógyulok.
* Szeretem őt, de nem a testvérem. (francia)
* De tovább tanulom. Mert folyékonyan akarok beszélni franciául. (angol)
[…]
MDCCLXXXVI. IV. XXIX.
MDCCLXXXVI. IV. XXIX.
A minap volt Sára születésnapja, és pár nap híján két éve vagyok a családnál. Hihetetlen, hogy repül az idő. Ez a két év alatt úgy 'beépültem' a családba, mintha magam is Nádasdy lennék, s nem Kenessey.
Egyébként azóta én is elkezdtem franciául tanulni, ami szerintem elég jól megy. De kevésbé sem annyira, mint a zongorázás. Sára egyszerűen imádja, ha játszom. Nem hibáztatom érte, engem is lenyugtat a hangok lágy csengése.
"Kérlek zongorázz nekeeeem." Kért pár napja.
"Azonnal, hugicám." Válaszoltam mosolyogva, és azonnal játszani kezdtem. Eltűnt a külvilág, csak én voltam, és a billentyűk.
"Tetszett?"
"Természetesen. Mint minden alkalommal." Válaszolta, majd átölelt. A szívem majd kiugrott helyéről, mikor ajakival apró csókot lehelt orcámra. Az idegen érzéstől megszeppenve öleltem át, majd nyomtam apró csókot a feje búbjára. Furcsa érzés futott végig a gerincemen, de Sárival sem volt minden rendben. Hirtelen taszított el magától, teste melegének hiányától kissé fáztam is. Egészen kedvenc helyéig futott. Mindig ott ül és a parkot kémleli, ha vidám. De leginkább akkor, ha szomorú.
"Baj van? Tettem valami rosszat?" Kérdeztem erőtlenül.
"Semmi baj, Dani. Tényleg." Válaszolta, de nem bírt rám nézni. Hangja, sőt, ő maga is remegett, mint a nyárfa levele.
"Biztos?" Kérdeztem aggódva. Tettem felé néhány lépést, mire csak összébb húzta magát székében.
"Én csupán.. olyan. Olyan furán érzem magam."
"Szóljak édesapánknak?"
"Nem szükséges. Jól vagyok."
Hazudott. Én sem voltam jól, nem hogy ő. Ez az érzés nem hagyott szabadulni, végig itt volt egész álló nap, amikor csak a közelében voltam. Fogalmam sincs mi ütött belénk. Még soha nem éreztem ilyet, és nem tudom, hogy tudnám enyhíteni. A szívem folyton vadul kalapál, és emiatt aludni is alig tudok pár napja. Mihamarabb szabadulni akarok ettől, bármit is kell tennem érte.
Egyébként azóta én is elkezdtem franciául tanulni, ami szerintem elég jól megy. De kevésbé sem annyira, mint a zongorázás. Sára egyszerűen imádja, ha játszom. Nem hibáztatom érte, engem is lenyugtat a hangok lágy csengése.
"Kérlek zongorázz nekeeeem." Kért pár napja.
"Azonnal, hugicám." Válaszoltam mosolyogva, és azonnal játszani kezdtem. Eltűnt a külvilág, csak én voltam, és a billentyűk.
"Tetszett?"
"Természetesen. Mint minden alkalommal." Válaszolta, majd átölelt. A szívem majd kiugrott helyéről, mikor ajakival apró csókot lehelt orcámra. Az idegen érzéstől megszeppenve öleltem át, majd nyomtam apró csókot a feje búbjára. Furcsa érzés futott végig a gerincemen, de Sárival sem volt minden rendben. Hirtelen taszított el magától, teste melegének hiányától kissé fáztam is. Egészen kedvenc helyéig futott. Mindig ott ül és a parkot kémleli, ha vidám. De leginkább akkor, ha szomorú.
"Baj van? Tettem valami rosszat?" Kérdeztem erőtlenül.
"Semmi baj, Dani. Tényleg." Válaszolta, de nem bírt rám nézni. Hangja, sőt, ő maga is remegett, mint a nyárfa levele.
"Biztos?" Kérdeztem aggódva. Tettem felé néhány lépést, mire csak összébb húzta magát székében.
"Én csupán.. olyan. Olyan furán érzem magam."
"Szóljak édesapánknak?"
"Nem szükséges. Jól vagyok."
Hazudott. Én sem voltam jól, nem hogy ő. Ez az érzés nem hagyott szabadulni, végig itt volt egész álló nap, amikor csak a közelében voltam. Fogalmam sincs mi ütött belénk. Még soha nem éreztem ilyet, és nem tudom, hogy tudnám enyhíteni. A szívem folyton vadul kalapál, és emiatt aludni is alig tudok pár napja. Mihamarabb szabadulni akarok ettől, bármit is kell tennem érte.
