Csalódás - novella

Egyelőre ő lenne az utolsó. Ők egyébként egy pályázatra születtek (az Első csók már korábban is megvolt), de sajnimajni nem nyertek.

-
- Szóval... - tüdejét teleszívta levegővel, mintegy megnyugtatva magát a lélegzetvétellel. - Mégis... Szóval, mégis mi van köztünk?
- Hát, nagyon jó barátok vagyunk...

Ennek már legalább 3 napja, de a lélek, a szív még mindig úgy sajgott, mintha csak percekkel ezelőtt lett volna. A szavak megállás nélkül pörögtek elméjében, ezzel egy perc nyugalmat sem hagyva neki. Nem tudta felfogni, mégis miért történt ez. Ő tényleg úgy szerette ezt a fiút, mint még soha senkit, és erre ezt érdemli...
Az összes barátnője boldog kapcsolatban volt, csak ő nem. Még a meleg barátai is előbb találtak fiút, mint ő. Ő volt az egyetlen, aki nem kellett senkinek sem.

Pedig annyi reményt fűzött ehhez a fiúhoz. Hiszen, ha vele volt, minden olyan tökéletes volt, és mindenki azt mondta, hogy tökéletesek lennének együtt. És tényleg azok lettek volna. A két elvont személyiség, a két fura, sznob. Együtt járhattak volna színházba, hangversenyre, operába... De ez mind csak álom marad. A gondolatra ismét könnyek szöktek már amúgy is kisírt szemeibe.
Miért? Miért nem volt elég jó még ennek a fiúnak sem? Hát tényleg ennyire csúnya lett volna? A személyiségét most nem tudta hibáztatni, hiszen a fiú akart barátkozni vele. A fiú ült le mellé azon a csütörtökön, aztán az összes többin. Sőt, ha már itt tartunk, nem ez volt az egyetlen jel. Mármint, olyan jel, ami túlmutatott a „nagyon jó barátságon” is. Rengeteg apró dolog, ami elég volt, hogy kötődni  kezdjen, majd menthetetlenül beleszeressen. Aztán ott voltak azok az apró dolgok – versek, dalok, csellószvitek -, amiket a fiú mutatott neki, és így most rá emlékeztette. Így hát fájóan kellett tudomásul vennie azt is, hogy ezentúl nem tud nyugodt szívvel Pilinszkyt olvasni, vagy Bachot hallgatni. Hát még elsétálni a zeneiskola előtt!

Az emlékek felszakadtak benne, és szívfájdalomtól s könnyektől  áztatva kavarogtak elmélyében.
- Elég - suttogta. Letörölte könnyeit, és új lejátszási listát indított el. A kedvenc bandáját, aminek semmi köze sem volt a fiúhoz.
Ezt kell tennie. Erősnek kell maradnia, és tovább kell lépnie. El kell felejtenie a fiút, aki pár napja még a világot jelentette számára. Bármennyire is nehéz lesz.

Muszáj lesz.